Könnyes a szemem,nehezen lélegzem,tudtam hogy el fogsz menni valahogy éreztem..
Gyáván,vakon,könnyes szemmel futok átt az életen.
Nehéz el hinni,hogy valaki aki mosolyt csalt az arcomra, most könnyeket csal a szemembe
Egymás mellet, mindt két ideged,egymásra nézünk, a szemünk sem rebben,de lelkünkben, szívünkben vérzünk,és az utca végéről mégis vissza nézünk...
Le peregnek az utolsó könnyek,el felejtjük hogy vólt egy álmonk..a vonatok indulnak és jönnek,de mi nem tudjuk hogy kire várunk..
*Ne menj még el, ne menj, csak ölelj,még nem búcsuztam el, még nem készűltem fel..
Akkór a leg elviselhetetlen valaki hiánya,amikor melleted űl,de tudod hogy már semmi nem a régi.
*~ Hittem benünk de te más lettél,itt vagy néha most el mentél ELMENTÉL......
...Nincs annál rosszab dolog hogy ki hagyjunk valamit az életünkből ami meg változtatná azt...
Érdekes ez a mai világ! Ha valakinek el mondod hogy mit érzel, kinevett, vagy ki használ! Vagy érzéktelen köcsögnek kellene lennem?!
És azokon a napokon marad rohadtúl egyedűl az ember,mikor kéne valaki,akivel mindent meg oszthat...
Minég nézz a hátad mögé a barátok onnan döfnek..
Mire kimondtam vólna hogy nem az a fajta lány vagyok, már olyan vóltam..
Az éjszaka közepén senki sem látja a könnyet, ezért sírok éjszaka az ágyban ahol csak a pllüssz macikám lássa...<33